Ablak

 (Kép forrása: Andre Kertész Ablakperspektívák)

Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden
nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a
szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt .
A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva.
Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a
nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben. Az az ember, aki
az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült,azzal töltötte az
idot, hogy elkezdte közvetíteni a
másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő
embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották
életben, már alig várta oket, ez volt
minden változatosság az életében. Az ablak egy kellemes , tavacskával
díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és
gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok
üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve.
Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a
kinti világot , a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elélé
képzelte a látványt.
Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló
karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a
zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján.
A napok és hetek teltek.
Egy reggel a betegeket fürdetni készülo nővér az ablak melletti embert
élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre.
Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat.
Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg
kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített,
kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd
magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember,
és
megdöbbenve látta: az ablak egy tuzfalra néz.
Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal ,hogy
olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.
A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem.
Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.

Tanulság:

Igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve saját helyzetünkkel.
Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha derűnket és boldogságunkat osztjuk

meg másokkal, megsokszorozzuk azt.
Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a dolgokat az életedben,

melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért.

Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a napjaidat, melyek száma -bármilyen

sok is jusson - véges.